A chipgyártó több területre fókuszáló, házon belül tetszőlegesen összeválogatott csomagja a különféle jellemző irodai munkafolyamatok mellett a tartalomgyártásra, illetve a játékokra fókuszál. A productivity címen futó pakkban átlagosan 32 százalékos előnyt mért az Intel, melyben a szélsőségesen nagy, 223 százalékos Excel-fölény, illetve a bő 10 százalékkal lassabb „Online Homework” végrehajtás egyaránt beletartozik.
A Wintel rendszernek látványosan jobban fekszik a Microsoft Office programcsomagban, melyben a hazai pályának számító Windows 10, illetve a már évek óta jól ismert Intel architektúra egyaránt szerepet játszhat. Hasonlóan fontos, ám az Intel által nem említett paraméter a processzorok TDP-je, azaz fogyasztási kerete. A 11. generációs „Tiger Lake” Core i7-1185G7 a lábjegyzet szerint az elérhető legmagasabb, 28 wattos beállítás mellett futott. Ezzel szemben a MacBook Próban található, aktív hűtéssel megtámogatott Apple M1 alacsonyabb, 20 wattos TDP-vel rendelkezik.
Tartalomgyártás alatt jellemzően kisebb, ám továbbra is jelentős különbségeket mért az Intel. Az Adobe népszerű szoftverei munkafolyamattól függően 36-72 százalékos előnyt mutattak a Core i7-1185G7 javára. Kiugró eredményből persze itt sem volt hiány, a chipgyártó ugyanis beválogatta az egyelőre kevésbé ismert Topaz Labs szoftvert, mely a Tiger Lake fixfunkciós gépi tanulásos egységére építve hatszor gyorsabban hajtotta végre a zajmentesítés és az átméretezés feladatát. Természetesen az Apple M1 is tartalmaz egy hasonló, Neural Engine egységet, ám arról egyelőre nincs információ, hogy a szóban forgó szoftver ezt kikanázza-e, ha pedig igen, pontosan milyen mértékben. Ezzel szemben az Intel megjegyzi, hogy Adobe Lightroom Classicból egyelőre nincs natív ARM-os verzió, így az M1-es MacBook Prón az x86-os verzió futott a Rosetta 2 közreműködésével, ami érthető módon hátrányosan érintette az Apple eredményét. A Photoshopra épülő összevetés sem volt teljesen fair, a szoftver jelenleg elérhető, M1-re fordított beta verzióban ugyanis le van tiltva a cég által vizsgált Content Aware Fill funkció.
A játékokat vizsgáló teszthez érve az Intel fokozatot váltott, a mérések közé ugyanis értékelhetetlen (nullás) eredménnyel öt olyan játék is bekerült, amelyek (egyelőre) nem futnak az M1-es Maceken. A másik, összevetés szempontjából releváns ötös csoportban egy címet leszámítva kiegyenlítettnek tekinthető a küzdelem. Az eredmények mellett az Intel nem győzi hangsúlyozni, hogy Windowsra nagyságrendekkel több cím érhető el. Az más kérdés, hogy az újabb, modernebb számítógépes játékokat futtató felhasználók valószínűleg sem Macet, sem integrált GPU-s Intel processzort nem fognak választani hobbijukhoz.
A teljesítménytesztekkel nem ér véget az összevetés. A chipgyártó a rendszerek válaszidejét, illetve az akkus üzemidőt is megvizsgálta. Az Intel állítja, előbbi területen az Apple M1-gyel szerelt MacBook Pro 25-ből 8-szor maradt alul olyan hétköznapinak mondott egyszerű műveletekben, mint például az Outlook naptárjának megnyitása, vagy a Zoom alatt videokonferencia indítása. Az Intel nem részletezi az összevetés módját, annyi azonban a lábjegyzetből kiderül, hogy ezeket a teszteket a korábbiakkal ellentétben 16 helyett egy 8 gigabájt memóriával szerelt MacBook Prón futtatták.
Az akkus üzemidő összevetéséhez ismét váltott az Intel. A MacBook Pro helyét egy MacBook Air, a Core i7-1185G7 szerepét pedig az i7-1165G7 vette át. Ennek okára sem derült fény, a háttérben azonban minden bizonnyal az Intel számára előnyösebb felállás állhatott, ebben az összevetésben ugyanis sikerült 6 percre redukálni az M1 előnyét. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a mérés során csupán videostreamet és böngészőt futtatott az Intel. Az előbbihez szükséges számítások döntő többségét a processzorokban található fixfunkciós, rendkívül alacsony fogyasztású dekóderek végzik, így nem csoda, hogy sikerült minimalizálni a két platform közötti eltérést. A független tesztek alapján a CPU-magokat aktívan használó szoftverek futtatása során több órásra rúg az M1, illetve az arra épülő MacBookok előnye.
Végül, de nem utolsó sorban az Intel megjegyzi, hogy processzoraira építve sokkal szélesebb a gépkínálat. Ez vitathatatlan, hisz az Apple jelenleg sem érintőkijelzős, sem pedig 2-in-1 MacBookot nem kínál, habár az iPadek részben betöltik az űrt. Egy másik, szintén vitathatatlan hiányosság, hogy az M1-gyel szerelt MacBookokhoz egyelőre csupán egyetlen külső megjelenítő kapcsolható. Szintén az Apple chipes gépek ellen szólhat a foghíjas támogatás, bizonyos szoftverekből és illesztőprogramokból ugyanis még nem jelent meg az ARM-os variáns. Tekintve, hogy az M1-gyel szerelt első gépek csupán néhány hónapja vannak jelen, ez nem akkora meglepetés, akárcsak a komplett platform kiforratlansága. Tagadhatatlan, hogy az Apple Macekbe szánt első processzorának, illetve az arra épülő termékeknek vannak gyerekbetegségei, ám ezek nagy részét a következő hónapok során borítékolhatóan orvosolni fogják az illetékesek.
Gelsinger: legyünk már jobbak, mint egy divatcég!
A több sebből vérző prezentációjában arról nem esett szó, hogy a szeptemberben bemutatott Tiger Lake processzorok elérhetőségét fél év alatt sem tudta a megfelelő szinte felhozni az Intel. Az összevetéshez használt központi egységekre épülő notebookok kínálata továbbra is korlátozott, ennek megfelelően pedig árazásuk jellemzően magas. Ezzel szemben az M1-re épülő Macek ellátása bemutatásuk óta folyamatos, ami az Apple mellett szól.
A színes prezentációk mögé bújva természetesen az Intel is tisztában van a problémákkal. Pat Gelsinger, a chipgyártó újonnan kinevezett elnök-vezérigazgatója pér héttel ezelőtti oregoni látogatása során kijelentette, hogy vállalatának a jövőben überelnie kell a „lifestyle company” jelzővel illetett Apple-t. Gelsinger degradáló jelzője ugyanakkor ehhez már édeskevés lesz. A cupertinói vállalat az elmúlt bő évtizedben nagyon tudatosan építette fel processzortervező részlegét, mely a TSMC élvonalbeli gyártástechnológiájával kombinálva rendkívül ütőképes chipekkel áll elő, évről-évre.
