Az Apple igencsak régen jelentette be a Metal API-t, amelyről az alábbi cikkben részletesebben írtunk. Azóta már persze megjelent a Metal 2 is, és maga az API folyamatosan fejlődik, így a vállalat már nem is javasolja az OpenGL-t és az OpenCL-t a platformjain.
A nemrég bejelentett iOS 13 és macOS 13 operációs rendszerek azonban még újabb Metal API-t kapnak, amely nyilván tartalmaz újításokat, ezekre hamarosan ki is térünk, de az elsődleges cél az egyszerűsítés volt. Mint ismeretes a Metalhoz számos hardver kapcsán készül implementáció, és ezeket az Apple szimplán úgy kezelte, hogy az igen kis eltérések mellé is felvettek egy úgynevezett feature settet. Ebből mára nem kevés lett, ráadásul úgy, hogy bizonyos paraméterezések között csak apró különbségek vannak. Ezek abból a szempontból jók, hogy így minden egyes hardver legkisebb extrája is kihasználható, viszont árnyoldala az egésznek a jelentős fragmentáció. Ezt jellemzően a fejlesztők nem szeretik, így az Apple úgy döntött, hogy egyszerűsítik a feature set specifikációkat, így az iOS-re öt, míg a macOS-re kettő specifikus paraméterezést fognak ezentúl megkülönböztetni.
Az egyszerűsítés hátránya, hogy bizonyos hardveres képességek az egyes termékeken mostantól nem hozzáférhetők, viszont ezeket a fragmentáció miatt eleve nem használta szinte senki, tehát végeredményben érdemesebb az egyszerűbb paraméterezésre vonatkozó irányt követni. Az újabb grafikus vezérlőkön egyébként ez a változás nem lesz igazán észrevehető, a régebbi hardverek pedig a három darab általános paraméterezés egyikébe sorolnak be. Utóbbinak döntő szerepe lesz a jövőben, ugyanis az Apple elsődlegesen a saját maguk által kínált hardverekre koncentrálnak, és ezekre tervezik a feature set specifikációkat. Ugyanakkor a Thunderbolt 3-mal csatlakoztatható grafikus vezérlők, valamint az új Mac Pro korábbi modellnél lényegesen kedvezőbb bővíthetősége szempontjából ez problémát jelent a szabadságnak. Az Intel és az AMD grafikus megoldásai ugyan elvannak, mert az Apple ezekre dolgozik, de például az NVIDIA számára nem volt optimális feature set specifikáció. Bármit is választott a cég, abban biztos, hogy volt valami olyan követelmény, amely a hardvereinek rendkívül rosszul futott, és ez rendkívül kedvezőtlen volt a terméktámogatás szempontjából.
Az általános paraméterezéseket már úgy alakították ki, hogy ne igényeljenek nagyon gyártóspecifikus képességeket, vagyis erre már az NVIDIA is igen jól tud majd támogatást írni, szemben a mostani helyzettel, ahol az Apple gyakorlatilag nem optimális feldolgozásra kényszeríti a hardvereiket. Azt nem tudni még, hogy a Metal API átalakításával mennyire lesznek opciók az NVIDIA grafikus vezérlői a külső házakba, vagy az új Mac Pro generációba. Az Apple minden bizonnyal marad a saját ajánlatainál, ami a Mac vonalon az Intel és az AMD megoldásait jelenti, de az biztos, hogy a GeForce és Quadro hardverek számára a mostaninál jobb lesz a helyzet.
A képességbeli újítások tekintetében lényeges extra lesz, hogy a grafikus vezérlő képes lesz felépíteni a saját compute parancsait, amelyekhez nem vagy csak minimálisan kell a processzor beavatkozása. Javul még az MPS (Metal Performance Shaders) tekintetében a sugárkövetés teljesítménye, illetve jön a Metal Memory Debugger, amivel rendkívül jól nyomon követhetővé válik, hogy egy Metal objektum vagy erőforrás mennyi memóriát igényel, és ezeket kiértékelve hatékonyabban lehet majd optimalizálni.
Kap pár külön funkciót az új Mac Pro is, hogy jobb professzionális alkalmazások születhessenek rá. Ezek közül az egyik a Pro Display XDR megjelenítő High Dynamic Range képességeinek közvetlen elérhetősége, míg a másik a Metal Peer Groups nevű újítás. Utóbbi lehetővé teszi a több GPU közötti egyszerű adatmegosztást, méghozzá a rendszermemória használata nélkül.
