A 15″-os retinás MacBook Pro (rMBP) bemutatóját követően a felhasználók és a sajtó csupán egyetlen kérdéssel maradt: lesz 13-as modell hasonló kialakítással? A 15-ös ugyanis nem igazán hordozható eszköz, értelemszerűen nagy alapterülete és több mint két kilogrammos tömege mellett borsos ára miatt is a legtöbb potenciális vásárló a népszerű 13-as MBP valódi utódjára, a retinás 13-asra várt.
Méret, tömeg, minőség, kialakítás
A 13-as rMBP egyértelműen a 15-ös retinás modell ipari formatervét viszi tovább, a portok kiosztása is teljesen megegyezik a két modell között. Különbségek persze vannak. A 13-as modell tömege 1,63 kilogramm, vagyis számottevően nehezebb az ultrabookok 1,1-1,3 kilogrammos tömegénél, de jóval könnyebb a nagy gép 2,02 kilójánál – inkább az azonos méretű MacBook Air 1,35 kilójához van közelebb. A gép mérete egyébként kisebb a “sima” 13-as MBP-nél, vastagsága 19 milliméterre csökkent (24 milliméterről), alapterülete pedig a valamivel vékonyabb kávának betudhatóan 31,4 x 21,9 centiméter (32,5 x 22,7 cm helyett).
A képernyő natív felbontásra állítva.
A gép építési minősége kategóriájának és a gyártó hírének megfelelően abszolút kifogástalan. Az egy darab alumíniumból kifaragott készülékház továbbra is hihetetlenül masszív, nagyobb erő hatására sem deformálódik. A kijelző borítása vékonyodott, de továbbra is nagyon merev, mindössze néhány milliméteres alakváltozásra kényszeríthető rá hajlíthatással. Sajnos a ház továbbra is kifejezetten éles, így ha nem a megfelelő helyre tesszük a csuklónak, akkor szépen (és fájdalmasan) felcsíkozza a bőrt. Ez elkerülhető azzal, ha a tapipad használatakor az asztalon, gépeléskor pedig teljes egészében a gépen tartjuk a kezünket – minden más “fogás” szenvedéssel fog járni.
Portok tekintetében a kis rMBP leendő vásárlói a klasszikus noteszgépek és az ultrabookok közé eső választékot kapják. Nincs VGA-port és nincs Ethernet-csatlakozó, és hiányzik az optikai meghajtó is, van viszont két USB 3.0 aljzat, egy-egy a két oldalon, a bal oldalon található az új töltő csatlakozója, a kombinált audioport és két (!) Thunderbolt-DisplayPort-csatlakozó is. A jobb oldalra került az SDXC-kártyaolvasó és a teljes méretű HDMI-csatlakozó, amellyel már a tévék és a monitorok nagy részére is ráköthető a gép. A hiányzó portok igény szerint adapterrel pótolhatóak, így VGA, Ethernet, Firewire és DVI is elérhető felárért.
Beviteli eszközök
A billentyűzet gyakorlatilag pontosan ugyanaz a modell, amely a gyártó Pro sorozatában már évek óta kiválóan teljesít. Ugyan a szigetes billentyűzetet meg kell szoknia annak, aki korábban nem ilyent használt, nekem mindenesetre egyik kedvenc gombsorom az Apple-é. A gombok egyébként valamivel hosszabb úton járnak, mint az Air sorozatban, az egyes billentyűk nyomáspontja is sokkal érezhetőbb, nem kell mindenképp a “földig” nyomni a gombokat. A billentyűzet háttérvilágítását azonban áttervezte kissé az Apple, a fényszivárgás nagy részét sikerült megszüntetni, egyedül az F-gombsor esetében kell továbbra is közvetlenül a LED-ekbe bámulni.
A touchpad szintén a szokásos, üvegből készült darab, működése pedig ekvivalens a korábbi Apple-modellekben felhasználttal. Az egyujjas és többujjas simogatásra a panel mindig, minden körülmények között azonnal reagál, a rendszerben nincs néhány tizedmásodperces gondolkodás sem, mielőtt a képernyőn történne valami – ezt az élményt egyelőre csak néhány windowsos noteszgép tudta ilyen szinten reprodukálni.
A Kijelző
Ha az ASUS Zenbook Prime esetében úgy éreztük, hogy nagy betűvel kell írnunk a kijelzőt, akkor ez legalább ennyire érvényes az Apple gépe esetében is. A panel ugyanis valóban egészen szemet gyönyörködtető, betudhatóan a rendkívül nagy felbontásnak, az IPS technológiának és nem utolsósorban a gyönyörű színeknek. Ugyan a panelt most is üveg borítja, a speciális bevonatnak köszönhetően nem csillog üvegszerűen mint az előző generációk, a visszaverődés irodai körülmények között nem zavaró. Szabad ég alatt előjönnek azért a panel gyengeségei, a bent bőven elegendő maximális fényerő kint már kevés, és a matt borítás is pótolhatatlanná válik.
A kijelző felbontását látva azonban rögtön a kérdés: hogyan lehet ezt a pixelsűrűséget kihasználni egy hagyományos (nem mobilos) operációs rendszeren. Hiszen a Zenbook Prime is a Windows 7-en csúszott el, natív felbontáson a szöveg és az egyéb felületelemek túl apróvá váltak a kényelmes használatához, a Windows 7 (és egyébként a Windows 8) desktop skálázódása pedig csapnivaló, külső alkalmazások nem is nagyon támogatják.
Az egyszerű felhasználó nyelvén – nagyobb szöveg, több tér.
Az Apple azonban nem esett ebbe a csapdába, a retinás modellek piacra dobása előtt az operációs rendszert alaposan felkészítette a nagy felbontású panel megfelelő kezelésére. A technikai részletekbe nagyon nem érdemes belemenni, az Anandtech már igen részletesen leírta a pontos működését. A lényeg, hogy alapértelmezésben a kis rMBP kijelzője egyszerűen ugyanazt jeleníti meg mint az előd, csupán kétszer akkora részletességgel, az iPhone 3GS – iPhone 4 vagy az iPad 2 – iPad 3 váltáshoz hasonlóan. A kijelző natív felbontása 2560×1600 pixel, vagyis pontosan négyszer annyi képelemet tartalmaz, mint a korábbi generáció 1280×800 pixeles panelje, az egyes felületelemek megrajzolásához így négyszer annyi pixel áll rendelkezésre. Ennek hatása a képminőség javulása igen látványos, a betűtípusok gyönyörűek, finom rajzolatúak, a képek pedig látványos részletességgel képesek megjelenni
A szebb rajzolat elegendő is egy konzumer eszköz esetében, a haladó felhasználókat megcélzó Prók azonban nem állnak itt meg, a nagyfelbontású kijelzőn más megjelenítési módok is elérhetőek. A kétszeres nagyítás mellett ugyanis törtszámú nagyítást is képes kezelni a rendszer, így a kis rMBP esetében elérhető 1440×900 és 1680×1050 felbontásnak megfelelő megjelenítés is. Azért “megfelelő”, mert a kijelző ilyenkor is natív felbontáson működik, csupán a felületet skálázza másképp az operációs rendszer. Az eredmény: végre nem kell a vásárlásnál választani, hogy “nagyobb betűket” vagy “több területet” szeretnénk, ezt ugyanis folyamatosan, feladattól függően lehet változtatni.
Mivel a nagy felbontású panel maximális kihasználásához szükség van a külső fejlesztőkre is, kiváló üzleti döntésnek bizonyult a 15-ös modell idő előtti piacra dobása. A limitált érdeklődésre számot tartó termék ugyanis kiváló tesztkörnyezetnek bizonyult a fejlesztők számára, a várhatóan sokszorosan népszerűbb 13-as modell piaci rajtjára pedig már készen álltak a retinás alkalmazások. A rövid tesztünk során csak néhány alkalmazást találtunk, amelyek nem támogatják a nagy felbontást, így a Steam maces kliense vagy a Diablo 3 telepítője – ezeket egyébként tipikusan percekig kell nézni, míg a megfelelő játék letöltődik. Az egyetlen, széles körben használt alkalmazás, amely nem támogatja a kijelzőt, a Mozilla Firefox, a böngészőt fejlesztő közösségnek máig nem sikerült ezt az egyébként nem túl bonyolult problémát megoldani – a Google Chrome vagy épp a Microsoft Office esetében a fejlesztők tempósan kiadták a megfelelő frissítést és támogatják a nagy felbontást.
A neten böngészve hamar feltűnik, hogy egyre több oldal használ már „retina” képeket, az Apple és az Apple-fan oldalakon kívül a microsoft.com vagy a facebook.com is gyönyörű szépen néz ki nagy felbontású kijelzőn. Az oldalak persze tudják, hogy ez a jövő zenéje, platformtól függetlenül mindenhol érkeznek a nagy felbontású panelek, elegendő csak a tavaszi iPad 3-ra vagy a novemberben piacra kerülő Nexus 10-re gondolni.
Szoftver
A tesztgép már természetesen a legutolsó verziós OS X-zel, a Mountain Lion kódnevű 10.8-as kiadással járt nálunk. A rendszer újdonságainak és érdekességeinek taglalása meghaladja e cikk kereteit. Az azonban mindenképp érdemes megjegyezni, hogy OS X nélkül ez a hardver nem jöhetett volna létre – Windows alatt ugyanis egy ilyen felbontású panel túlzás nélkül használhatatlan lenne.
Sajnos a nagy versenytárs, a Microsoft ebben a tekintetben meglehetősen lemaradt, Redmondban az elmúlt néhány évben a PC tabletesítése és egy használható mobilos operációs rendszer kifejlesztése vitte el az energiákat, a jelenleg is több százmillió ember által használt nagybetűs Asztal nem kapott szeretetet a szoftverháztól. Ezzel ellentétben az Apple két olyan fejlesztést is letett az asztalra az elmúlt évben, ami a Windows-felhasználók irigykedését kiválthatja – a SSD-HDD automatikus tieringet a felhasználónak elhozó Fusion Drive-ot és a retinás gépek felbontásfüggetlenségét. Ebben a két tekintetben bizony az OS X jelenleg sokkal jár a Windows előtt, a Windows 8 pedig semmilyen előrelépést nem hozott ebben a tekintetben.
Teljesítmény, üzemidő
A retinás MacBookok kompakt kialakításának nem csak az optikai meghajtó esett áldozatául, hanem a bővíthetőség is. Az alaplapra integrált 8 gigabájt DDR3L memória ugyanis nem bővíthető (és nem is cserélhető), meghibásodás esetén a teljes alaplap cseréjére szükség van. Egyelőre hasonló a helyzet a beépített SSD-vel is, az alapesetben 128 gigabájtos darab nem iparági szabványt használ, így nem is bővíthető, a “sima” 13-as MacBook Próval ellentétben pedig nincs optikai meghajtó, amelynek a helyére méretes merevlemezt szerelhetnénk. A hardverplatformmal kapcsolatban pozitív hír, hogy a processzor teljes értékű Intel Ivy Bridge, alapértelmezésben Intel Core i5-3210M-et kapunk (2,5 GHz névleges, 3,1 GHz-es maximális órajel), ami további 64 ezer forintért i7-3520M-re cserélhető (2,9 GHz névleges, 3,6 GHz maximális órajel).
Érdekelnek a modern CI/CD alapjai?Június 15-én induló, 8 alkalmas online képzésünk a modern CI/CD pipeline építésébe ad bevezetést. Bemutatásra kerülő technológiák: GitLab, Helm, Kustomize, Flux, ArgoCD, ServiceMesh, Flagger. |
Érdekelnek a modern CI/CD alapjai? Június 15-én induló, 8 alkalmas online képzésünk a modern CI/CD pipeline építésébe ad bevezetést. Bemutatásra kerülő technológiák: GitLab, Helm, Kustomize, Flux, ArgoCD, ServiceMesh, Flagger.
Sajnos a 15 hüvelykes géptől eltérően a 13-as csak kétmagos processzort kapott, a négymagos, 45 wattos lapkákat az Apple mérnökei nem akarták az apró házba beletenni. A nagytesóhoz képes másik különbség, hogy ezúttal meg kell elégedni az Ivy Bridge processzorok beépített grafikus feldolgozó egységével, a HD4000-rel, az NVIDIA Kepler lapkáit szintén kihagyta az Apple. A GPU a tesztgépben meglehetősen vegyesen teljesített, a kijelzőt egész számú skálázás esetén látványosan finoman, törtszámos skálázásnál pedig apró hibákkal mozgatta. A GPU-t játékok alatt is munkára fogtuk, a Civilization V és a Diablo III is játszható ezzel a lapkával, de a vizuális csemegék nagy részéről ehhez le kell mondani, ahogy természetesen a panel natív felbontása helyett is jóval alacsonyabbat kell beállítani. Meglepetésünkre az alapoktól átdolgozott hűtőrendszer az Apple-standardnál sokkal jobban teljesített, a gép sem hangoskodni, sem melegedni nem kezdett normál használat mellett és játékok futtatása alatt is elviselhető maradt mind a hangerő, mind a hőmérséklet.
A rövid, mindössze két napos teszt alatt kimerítő akkutesztet nem tudtunk végezni, normál használat alatt (böngésző, szövegszerkesztő, irodai alkalmazások, 75%-ra állított fényerő) mintegy hat-hét órán keresztül képes üzemelni a gép, a külföldi tesztek illetve az Apple saját adatai szerint is ekkora üzemidőre képes a beépített akku. Teljes lemerítés után a telepek mintegy két és fél órán keresztül töltődnek 100 százalékra, miközben a gépet használjuk.
Konklúzió
A retinás MacBookok nagyon drágák. Ezt érdemes leszögezni, hiszen ez a számítógép megítélésének kontextusa. A nálunk járt tesztpéldány 570 ezer forintba kerül, ami nagyon sok pénz egy számítógépért. Ezért cserébe ráadásul továbbra is komoly kompromisszumokra kényszerülünk, például a grafikus teljesítmény vagy a bővíthetőség területén. A retinás MacBook Pro mellett szól azonban a kompakt, könnyű kialakítás, a tényleg egészen elképesztő kijelző, és az ultrabookokénál jóval magasabb processzorteljesítmény – mindenki döntse el maga, hogy ez mennyit ér meg neki. Az OS X a felhasználók egy része számára inkább a kompromisszumok, mások számára az előnyök közé sorolható, személyes tapasztalatom szerint jelenleg sok tekintetben a Windows 8 előtt jár ez a rendszer.
Az Apple termékek esetén érdemes megjegyezni, hogy az árhoz bizony illik hozzászámolni az AppleCare két éves garanciakiterjesztést is további 78 ezer forint értékben, a felhasználó által gyakorlatilag javíthatatlan terméket ugyanis mindenki szeretné legalább három évre bevethetőnek tudni. Ennél a pontnál már érdemes lehet autóba vagy vonatra ülni, Bécsben ugyanis a gép és a kiterjesztett garancia együtt kereken 2000 euróba kerül, a megtakarítás jelenlegi árfolyamon így már 81 ezer forint, a különbség pedig a magyar helyett a német kiosztású billentyűzet lesz.
