iPhone 12 mini – kicsi a bors, de bitang erős

Külső, kijelző, (hiányos) csomagolás

Kedves androidos gyártók: ha a legendásan kisszámú telefonjáról ismert Apple egy évben két kompakt mobilt piacra tud dobni, ideje ismét lemásolni az almás receptet, mert tepsiből manapság túl sok van. Az iPhone 12 mini kellett, mint egy falat kenyér, 6,5”-es monstrumokhoz szokva persze nagyon is érdekelt, hogy a puszta különlegességén túl van-e valódi előnye falevélen elférő okostelefont vásárolni. Fél nap meghozta a pozitív választ: a minit (így, kis betűvel írva hivatalosan) telibe találták. Az iPhone SE-vel szemben ugyanis a friss ketyere csupa kijelző, mínusz persze az akkora noccs, hogy a Bluetooth vagy a néma mód ikonjának se jutott hely – ha picit szorgalmasabb az Apple, megoldja a kitűnő 3D arcazonosítást a Mate 40 Pro kapszulaméretére zsugorítva, vagy ha már kezd elterjedni a képernyő mögé rejtett kamera, eldugja a szem elől a TrueDepth rendszert.

[+]

Akárhogy is: itt egy perfektül összeszerelt, IP68-védelemet kapó (6 méter mélyen, fél órára tesztelt), mindössze 131,5 x 64,2 x 7,4 milliméteres és 133 grammos jószág, melynek nem csak a hordozása észrevétlen (és emiatt aggodalmat keltő: „basszus, elhagytam… nem, itt a zsebemben”), a kezelése is tökéletesen kényelmes egyetlen végtaggal, fogásváltás nélkül. De ami engem a legjobban meglepett, az az 5,4”-es, 1080 x 2340 pixelen tűéles Super Retina XDR panel mérete: arra számítottam, hogy „jó-jó, aranyos a mini, mint bébi Yoda, de azért csak óriáspanelen kényelmes a mobilélet”, ám a játéktól kezdve a kis hozzászokást igénylő gépelésen át a rövid videókig és a böngészésig elég nagynak bizonyult a vékony kávák közé fogott képernyőfelület.

[+]

Magyarán remek balanszot talált az Apple telefon- és kijelzőméret között, a teszthéten pedig vagy féltucat ez ügyben érdeklődő iPhone rajongót nyugtattam meg: a kompakt telefonnak 2021-hez közeledve is van helye. Mondjuk, kedves androidos gyártók, a másolás itt fejeződjön be, mert az aprócska, 2227 mAh-s telep a mindennapos töltés és a merülés aggodalmait is visszahozta, az Apple pedig környezettudatosság címén lépett egy igazán taplót: a csomagolásból kihagyta az adaptert. Az még talán oké, hogy ez a gyártó fóliát, tokot és fülest amúgy se mellékel, és töltőfejből is értelmezhetetlen teljesítményűt szokott volt.

Simán elnyeli a Minit az iPhone 12 Pro Max [+]

Viszont kifejezetten illetlen dolog, hogy amíg akad gyártó, amelyik 125 wattos adaptert csomagol egy sokkal olcsóbb pakkba, addig az Apple egy 20 wattosat vagy egy MagSafe töltőt se képes egy 300 rugón indító sorozat esetében, mert vásárolja csak meg a rajongó. Az adapter márpedig nem felesleges cucc: ha az iFan odaadja a nagyinak a 11 Prót, megy vele a töltő is, tehát valahonnan szerezni kell egyet. Persze jöhet a válasz, hogy manapság a PC-k, a laptopok és a Teslák is kínálnak Type-C portot (ez van a Lightning kábel másik végén), csak akkor megkérdezném: az iPhone-ok ugyan miért nem, és miért ragaszkodnak egy elöregedett, lassú szabványhoz? Ha már spórolósra vették a figurát, összeköthették volna a dolgot USB-C portra és 3.2-es sebességre való váltással, mert minél később lépik meg, annál több piacra kerülő Lightning kábelből lesz e-szemét.

[+]

Akad mindenesetre egy trükk, amit kevesen ismernek, pedig praktikus: Type-C-s mobilra kötve a mellékelt zsinórt máris megindul a mini töltése, és akkor ott van még a vezetékmentes opció egy jó hírrel és egy rosszal. A mágnesesen rácuppanó MagSafe töltő remek újítás (max. 15 watt teljesítménnyel), stabilan a telefonon marad az apró korong – amit persze önállóan forgalmaznak, adapter nélkül. Viszont annyira mini a legkisebb iPhone tekercse, hogy két házi Qi töltőből egy nem is töltötte, a másikra és egy visszatöltős Huawei telóra pedig igencsak precízen kellett a telót ráhelyezni, hogy az átvitel elinduljon csigatempóban (max. 7,5 watt).

[+]

Az iPhone mini szögletessége mindenesetre megnyerő a sok sérülékeny, lekanyarodó panel között, a kijelzőt pedig karc- és ütésállóbb Ceramic Shield üveglap védi, plusz a hátlapi 12 + 12 megapixeles kamerarendszer csak egész picit emelkedik ki. Kár, hogy ezt az oldalt hagyományos üveglap védi, kékben mindenesetre a legkisebb iPhone elegánsan csillog, a matt festés pedig az oldalaknak kölcsönöz határozott karaktert. Pont kézre esik jobbra az oldalsó gomb és balra a két hangerőszabályzó, illetve a némítókapcsoló. A SIM-tálcát az utóbbiak alól lehet előpiszkálni egyetlen nanoméretű foglalattal, de akad a házban programozható eSIM is.

[+]

A csomagolás szerencsére SIM-tűt tartalmaz, plusz némi leírást az említett kábel mellett – az iStyle-tól így is az egyik legkisebb mobilos dobozka látogatott el hozzánk, amit valaha láttunk. Az OLED panel se túlméretezett, ám szerencsére tökéletes betekintési szögeket, remek napfény alatti láthatóságot, pontos kalibrációt és környezethez igazodó színeket kínál, kiemelkedő képélességgel. Csak a 60 Hz-en ragadt képfrissítésbe lehet belekötni, és muszáj: elkényeztettek bennünket idén a 90-144 Hz-es mobilok, éppen ezért fájdalmas 60 Hz-re visszalépni.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Ennek nyilván az üzemidő megóvása az oka, ám speciel még 1,5 milliméter vastagság és 15 gramm tömeg beleférhetett volna egy 30%-kal nagyobb telepért, és akkor nincs efféle hátrány. A sztereó hangzás legalább megvan, akárcsak a haptikus visszajelzések és a kellemes rezgések, a gyors és pontos érintésérzékelés, valamint a megbízható arcfeloldás és gesztusvezérlés – az egykezes használatot éppen erre a méretre álmodták meg.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!