Az Apple 14 éve kezdte meg az első iPhone forgalmazását, amivel túlzás nélkül forradalmasították a telefonok és a szórakoztató elektronika piacát.
Akkoriban a legtöbb mobiltelefont a Nokia és a Motorola adta el, az okostelefonok egy érdekes új kezdeményezésnek számítottak, az Apple pedig leginkább a 2001-ben megjelent iPod zenelejátszó és a hetvenes évek óta készített Macintosh számítógépek forgalmazásából élt. A cég vezetője, Steve Jobs érezte, hogy eljött a cég számára az igazi áttörés pillanata, és a bemutatóból a lehető legtöbbet akarta kihozni.
A forgalmazás kezdetét pár hónappal megelőző bemutató igazi bátorságpróba volt, tekintve hogy a készülék akkor még szinte alig működött, Jobs azonban ragaszkodott az élő show-hoz.
A közönség ámultan nézte a semmihez sem fogható készüléket – a telefon fejlesztői pedig dermedten fohászkodtak a nézőtéren, hogy a bemutató többé-kevésbé zökkenőmentesen lemenjen. Minden perc valóságos kínszenvedés volt számukra, ugyanis pontosan tudták, hogy a Steve Jobs által agyondicsért telefon bármelyik pillanatban meghibásodhat.
A fejlesztők visszaemlékezése szerint Jobs a bemutató előtti napokban több százszor próbálta végig az előadást, ám minden alkalommal felmerült valamilyen kisebb-nagyobb hiba: a telefon eldobta a hívást, megszakadt az internetkapcsolat, lefagyott vagy egyszerűen kikapcsolt.
„Szóval ott ültünk valahol az ötödik sor környékén, mérnökök, menedzserek, mindenki – emlékezett vissza egyikük – és a bemutató minden felvonása után whiskey-t ittunk. Nagyjából öten-hatan voltunk, és az előadás minden része után, aki felelős volt az adott fejlesztésért, ivott egy felest.”
A fejlesztők idegessége nem volt alaptalan, hiszen az iPhone ekkor még messze nem volt készen, és a prototípusban szinte semmi sem úgy működött, ahogy a boltba kerülő készülékeknek kellett volna. Elküldhettél egy e-mailt és aztán internetezhettél rajta, de ha fordítva csináltad, a készülék összeomlott. Lejátszhattál rajta egy zene- vagy videórészletet, de ha egy teljes számot próbáltál rajta lejátszani, lefagyott.
A még fejlesztés alatt álló alkalmazások óriásiak voltak a telefon 128 megabájtos memóriájához képest (a legújabb, 12-es generáció ennek ezerszeresével rendelkezik), és a Wi-Fi valamint a mobilinternet stabilitásával is akadtak gondok.
Steve Jobs viszont ragaszkodott hozzá, hogy a telefon képességeit élőben demózza az egybegyűlteknek, így a fejlesztőknek nem volt más választásuk, mint hogy sok-sok órányi próbálkozással kikísérletezzenek egy olyan sorrendet, egyfajta “arany ösvényt”, amin pontosan végighaladva úgy tűnt, mintha a telefon kifogástalanul működne.
A bemutatón emellett is számtalan trükköt vetettek be, hogy az iPhone ne egy drága ócskavasnak tűnjön: a telefon memóriaproblémáit például úgy orvosolták, hogy Jobs több telefont használt, és amikor az egyik kezdett kifutni a memóriából, észrevétlenül kicserélte egy másikra. A telefonhívások stabilitását egy külön mobil adótorony biztosította, de a fejlesztők a biztonság kedvéért meghekkelték az iPhone szoftverét is, így a telefon a valóságtól függetlenül mindig maximális jelerősséget mutatott. Meg kellett oldani a Wi-Fi problémáját is, mivel a bemutatón esélytelen volt, hogy a telefon stabilan tudjon kapcsolódni a hálózatra.
„Még ha el is rejtettük volna a Wi-Fi hálózatunkat, a megjelent ötezer kocka között úgyis lett volna valaki, aki feltöri azt” – így a fejlesztők végül a bemutatóhoz egy csak Japánban használt Wi-Fi frekvenciát választottak.
És ha minden működött volna, még mindig ott volt a legkockázatosabb dolog, a nagy finálé. Jobs ragaszkodott hozzá, hogy a bemutató végén egyszerre mutathassa meg az iPhone legfontosabb tulajdonságait (zenelejátszó, telefon, internet).
Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy Jobs berakta a Red Hot Chili Peppers egyik számát, amikor befutott egy hívás az Apple egyik vezetőségi tagjától, a nézőtéren ülő Phil Schillertől. A zene elhalkult, Jobs pedig fogadta a hívást, és előbb átküldött egy háttérképet Schillernek e-mailben, majd megbeszélt vele egy közös mozizást, amihez a műsort az interneten nézte meg. A hívás befejezésével végül visszatért a félbehagyott számhoz.
Amilyen lenyűgöző volt ez a széleskörű funkcionalitás és egyszerű kezelhetőség 2007-ben, annyira valószínűtlen volt, hogy a prototípus kibírja hiba nélkül. Itt ráadásul már trükközni sem tudtak, hiszen Jobs élőben, szünetek nélkül használta a különböző funkciókat. Jobs viszont kockáztatott – és nyert. A bemutató hibátlanul lement, és amikor a telefon június 29-én a boltokba került, a felhasználók már egy kifogástalanul működő iPhone-t foghattak a kezükbe. Vagyis pont olyat, amilyenre a bemutató alapján számítottak.
Az iPhone azóta talán a 21. század legnagyobb kereskedelmi sikere lett, számos újításával egészen új irányt adott a szórakoztató elektronikának, mára majdnem minden akkori versenytársát kiszorította a mobiltelefonok piacáról, az Apple-t pedig a világ egyik leggazdagabb és legértékesebb vállalatává tette.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a Twitter-en és most már a YouTube-on is.
