vasárnap, június 16, 2024
Home Apple hírek Mégsem annyira emberközpontúak a techcégek, mint mutatták

Mégsem annyira emberközpontúak a techcégek, mint mutatták

Az elmúlt évtizedben a robbanásszerű növekedés jellemezte a technológiai szektort, majd amikor a világjárvány feldúlta a világot, a toborzás még inkább csúcsra pörgött a Szilícium-völgyben: az Amazon és a Meta megduplázta az alkalmazottak számát, a Microsoft és a Google több mint 50%-kal növelte a munkaerő-felvételt. Az Apple visszafogottabban, 20 százalékkal bővített a járvány idején. Ez az időszak azonban lecsengett. Ugyan a Szilícium-völgy korábban is látott már nagy visszaeséseket, például a dotkom-lufi kipukkanását a kétezres évek elején, a szektor mindig viszonylag reziliens volt, ami méretének és kiterjedtségének köszönhetően jól állta a legtöbb gazdasági pofont.

Ez tűnik most megváltozni, hiszen a számok tanulsága alapján továbbra sem enyhül a tavaly megindult elbocsátási hullám: a Layoffs.fyi nyomkövető adatbázis szerint 2023 első 15 napjában összesen 24 151 alkalmazottól vált meg 91 techcég (beleértve a kisebb startupokat és óriásokat) szerte a világon, ami 15 százaléka annak a 154 256 ezer dolgozónak, akiknek szedniük kellett a sátorfájukat az egész tavalyi év során. A számláló február elsején már közel 78 ezer főt mutatott. Bár a nagyvállalatok esetében kicsi a százalékos arány az egész munkaerőállományt nézve, a trend aggasztó jel.

leépítés_ábra

Elindult a HWSW kraftie! rendezvénysorozat

Gyere el az első alkalmora, és tudj meg minden a remote külföldi IT munkavállalásról.

Elindult a HWSW kraftie! rendezvénysorozat Gyere el az első alkalmora, és tudj meg minden a remote külföldi IT munkavállalásról.

Az Amazonnál főleg a humánerőforrás-részlegen dolgozókat érintették a költségcsökkentési intézkedések, míg a Meta a virtuálisvalóság-fejlesztésekért felelős Reality Labs részlegen „takarított”, a Salesforce pedig a Slack és a MuleSoft üzleti egységeit szervezte át. Az Amazon és a Salesforce az év első hetében jelentette be, hogy együttesen több mint 25 ezer munkahelyet szüntet meg, de leépített a Vimeo médiavállalat és a Flexport szoftvercég, amit követett a PayPal, a Pinterest és az Intel, csak pár nevet említve. Az Alphabet is 12 ezer dolgozót érintő leépítési hullámot jelentette be (kb. a cég 6 százaléka), gyakorlatilag már nincs olyan hét, amikor ne lennének elbocsátásokról szóló hírek, a lépést még a technológiai ipar eminensének hívott Microsoft is követi.

A Salesforce vezetője, Marc Benioff nyilatkozata tükrözi több szervezet álláspontját, miszerint a pandémia általi gyors felfutás, a szolgáltatások felé fordulás és a bevételek felpörgése sokaknál magával hozta a bővülést emberi erőforrásokban, ami a recesszió idején már nem szolgálja a költséghatékonyságot.

A trenddel kapcsolatban érdekes szempontot hoz be Jeffrey Pfeffer, a Stanford Graduate School of Business professzora, aki négy évtizede tanulmányozza a vállalatok munkaerő-felvételi és leépítési gyakorlatait szerte a világon. A szakember egy másik okot is lát a jelenség mögött: az egyszerű utánzást. Szerinte a technológiai iparban látható munkaerő-leépítések ragadós példaként hatnak a piac többi szereplőjére, akik ugyanazon befektetői kör kegyeiért versengenek.

Az nem újkeletű, hogy egy adott viselkedést másolni kezdenek a versenytársak, akár a többi konkurensre hivatkozva, holott akár különösebb bizonyítéka nincs annak, hogy a módszerrel célt érnek. 

A HWSW által megkérdezett Batiz Péter, freelancer tanácsadó, az IseeQ fejvadászcég egykori munkatársa szintén egyetért azzal, hogy jelen van ez a ragadós szociális hatás. Példaként említi a Google-t, ami rekordnegyedév jelentése után elküldött egy tonna embert, ez pedig anyagi szempontból egyáltalán nem volt indokolt lépés.

Sokan felhúzták ezen a szemöldöküket. Megdőlni tűnnek azok a berögződések, hogy ezek a mamutcégek mennyire emberközpontúak. A techszektor eddig hangoztatta, hogy mennyire fontos az ember, de ezen a ponton kiderül, hogy talán mégsem annyira. Amíg extrém kereslet volt, addig nyilván mindenki a legemberközpontúbb vállalatként reklámozta magát.

Pfeffer szerint a leépítéseknek nem egyenes következménye a vállalat teljesítményének növekedése, és a költségcsökkentés szempontjából sem ez a leghatékonyabb módszer. A végkielégítések ugyancsak pénzbe kerülnek, a megszorítások pedig károsan hatnak a munkahelyi morálra és a termelékenységre azáltal, hogy a megmaradt alkalmazottak bizonytalanságérzete nő. Az elbocsátott szakembereket sokszor vállalkozóként szerződtetik ismét, vagy más contractorokat bíznak meg a feladatokkal. A szektort kétségkívül érinti a recesszió, és azt sem lehet elvitatni, hogy egyes vállalatok, például a Meta túlköltekeztek, akár a munkaerő-toborzásban, de mindezzel nem lehetne magyarázni a dolgozók elküldését, lévén jelentős bevételeket termelő, értékes vállalatokról van szó.

Batiz szerint a leépítés sok esetben nem azt jelenti, hogy a cégnél probléma lenne, inkább elővigyázatosságról van szó, mivel ebben az időszakban nem azon van a hangsúly, hogy új piacok felé nyissanak, vagy bővüljenek. Egyben jó alkalom a nagyobb, felhizlalt szervezeteknek arra, hogy az úgynevezett „low performer” dolgozókat elküldjék, könnyebb helyzetben van a munkáltató, mint amikor nincs meg a gazdasági nyomás, amire hivatkozhat.

layoff

Tényleg nem lehetne azt mondani, hogy rosszul állna az óriások szénája. A Microsoft tavaly jelentette be, hogy felvásárolná az Activision Blizzard videojáték-gyártót 69 milliárd dollár készpénzért, ami az eddigi állás szerint nem biztos, hogy át fog menni a hatóságokon, nemrég pedig bejelentette, hogy újabb 10 milliárd dollárt fektetne be az OpenAI-ba.

Az elbocsátások mindemellett nem orvosolják a mélyebben meghúzódó esetleges valódi problémát, ami lehet egy nem jól működő stratégia, vagy a túl kevés bevétel, így alapvetően rossz problémamegoldási eszköz. A leépítések áldozatai sokszor a később csatlakozott újoncok, akik így visszakerülnek a piacra, és lényegében a toborzással magas költségen vesz fel szakértelmet a vállalat, amit aztán visszabocsát.

Pfeffer szerint szerencsésebb lehet a bérezés kollektív csökkentése, ami a felsővezetést nagyobb százalékban érinti. Az utóbbi pár hétben erre is akadt példa, jóval kevesebb fizetést fog kapni idén az Apple-vezér Tim Cook, illetve az elmúlt negyedévben megtépázott Intel vezetői. A Zoom vezérigazgatója, Eric Yuan nemrég közölte, hogy az üzleti év hátralévő részében lemond a neki járó illetmény 98%-áról, valamint az összes vezetői bónuszáról. Utóbbi a teljes felsővezetésre egyaránt vonatkozik, ezen kívül a topmenedzsment egy általános, 20%-os bércsökkentésre is számíthat. Ezek a megoldások lényegesebben humánusabbak.

Pfeffer professzor említ más káros társadalmi hatásokat, amit üzleti szempontból nem szokás mérlegelni. Korábbi kutatások kimutatták, hogy az elbocsátások kétszeresére vagy többszörösére növelhetik az öngyilkosság esélyét, nem is beszélve a fokozódó munkahelyi stresszről és potenciálisan kialakuló depresszióról. Ráadásul a munkatársak távozásakor 7,7 százalékkal nő a valószínűsége annak, hogy a kilépő közvetlen munkatársai is váltanak a közeljövőben.

Kevesebb szó esik arról, hogy a techcégeknek figyelembe kéne venniük, hogy az álláskeresők és ezáltal az értékes szakemberek később emlékezni fognak rá, hogy válsághelyzetben milyen gazdasági és szervezeti döntéseket hozott adott vállalat, miként kezelte alkalmazottait. Az elbocsátások rövidtávú költségmegtakarítása elenyésző előnyt jelent egy vállalat számára azzal ellenben, hogy a mérleg másik nyelvére felkerül a negatív sajtó, a munkavállalók alacsonyabb elkötelezettsége, a visszafogottabb innováció, amik hosszabb távon befolyásolhatják a nyereségességet. Lényegében „rövidtávú pénzmegtakarítás, középtávon érezhető fájdalommal.”

Ebből jó pár cég csúnyán fog kijönni. A negatív PR, amit ennek kapcsán kapnak, az hosszútávon, akár tízéves távlatban nem fog nekik jót tenni. A nagyon jó szakemberek megválogathatják hova menjenek, és emlékezni fognak erre. Az Apple megtehetné, hogy elküld embereket, mégsem teszi, próbál máshol csökkenteni és nem küld el instant csomó embert. Rövidtávon anyagilag segít, hosszútávon nem a tesz jót a növekedésnek – fejtette ki Batiz a HWSW-nek.

Az elbocsátottak viszont az eddigi jelek szerint hamar a talpukra állnak: a ZipRecruiter tavaly novemberi felmérése úgy mutatja, hogy 10 állását elvesztő szakemberből nyolcnak három hónapon belül sikerül elhelyezkednie, a legszerencsésebb 40 százalék pedig már egy hónapon belül új pozíciót talál a techszektorban, főleg a programozók, mérnökök, adattudósok szerencsések. Tehát nem arról van szó, hogy a híd alá kényszerülnek menni.

Batiz szerint a szektornak még mindig nagy a felszívóereje, az hogy valaki korábban egy neves techcégnél dolgozott, nagyon jó ajánlólevél, és a leépített szakértők nagy arányban találnak nagyon hamar akár rövidtávú munkákat.

Olyan mértékű megszorítások vannak, amik sose voltak, ezáltal fura dinamika alakult ki piacon. Viszont egyben lehetőség is: a cégek olyan szakértelmet tudnak felvenni, amihez amúgy sose fértek volna hozzá, mert akkora volt a nagyobb szereplők elszívóereje. 10-20 éves tapasztalattal rendelkező emberek esnek ki a piacra, ami óriási lehetőséget jelent piacépítés szempontjából. Aki okosan építkezik, ebből a helyzetből profitálni tud.

Mindeközben hallani arról is, hogy a nagy techcégektől elbocsátott szakemberek egy része saját projektek megvalósításába vág bele. Ez a 2022-es visszaesés a kétezres évek elején látott dotkomlufi kipukkanásához hasonlít, amikor több tucat túlértékelt startup ment tönkre, majd a piacot elárasztották a tehetségek, és kinőttek az olyan mai meghatározó vállalkozások, mint a Facebook és a YouTube.

Harry Nelis, az Accel befektetési cég ügyvezető partnere szintén úgy gondolja, hogy korábban már többször beigazolódott, hogy a gazdaságilag nehezebb időszakok kedveztek a később meghatározó vállalatok indulásának, az elmúlt időszakban munkanélkülivé vált techdolgozók pedig bátor kockázatvállalással abban az egyedülálló helyzetben vannak, hogy a világ legbefolyásosabb cégeitől távozva magasan képzett kollégák hálózatához férnek hozzá, és egyedi előnyökkel felvértezve vághatnak neki a saját projektek megvalósításának.

Bár manapság nehezebb tőkét behúzni egy induló vállalkozásba, mint korábban, de nagyon értékes tudás vonul ki a piacra, jelen van egy réteg, aki a terveit meg is tudja valósítani, mert már végigvitt ilyen folyamatokat.

A befektetők viszont jól reagálnak a mozgásokra: a bejelentések után a Spotify részvényeinek értéke 5 százalékot nőtt, hasonló történt az Alphabetnél is. Az NPR elemzése szerint leginkább arról van szó, hogy ugyan a gazdasági környezet és a vállalatok eredményessége nem indokolja a leépítéseket, de közben a tőzsde pozitívan fogadja, ami egyfajta tetszelgést is eredményez.

A vezetők felelős irányítóknak szeretnének tűnni a tőzsdei befektetők szemében, egyben készülve a következő negyedévekre sejtett visszaesésekre, amikkel leépítésekkel próbálnak elébe menni.

A nadrágszíj meghúzása inkább üzenet lehet a részvényesek felé egy olyan időszakban, amikor a technológiai vállalatok részvényárfolyamai zuhannak.

Batiz szerint valójában a befektetők és a shareholderek kerülnek előtérbe, a fő szempont, hogy megkapják az ígért részesedést, osztalékot, vagy épp amilyen konstrukcióban vannak, tehát a tulajdonosok érdeke magasabb prioritást kap, mint a munkavállalóké, ám mivel sokaknak ez most válik egyértelművé, egyértelmű töréspontot jelent.

Batiz korábbi meetupunkon kifejtette, hogy a trend hatása a magyar piacra rövidtávon valószínűleg inkább ideális lesz, mivel az olcsó piacokon más az irány, már csak a pandémia példáiból kiindulva. Amikor a nemzetközi piacon a legtöbben behúzzák a kéziféket és leállások vannak, a magyar site-ok olcsóbb választásnak tűnnek. Ha baj van, akkor inkább ide fordulnak a cégek, és nem a drágább piacok felé, ami nem véletlen: az Európai Unióban és a régióban mi vagyunk a legolcsóbbak, így az indiai informatikusokkal való viccelődés sem feltétlen állja már meg a helyét, hiszen mi vagyunk az „új” India. De a nemzetközi cégek esetében a leépítés természetesen a különböző site-okat, így Magyarországot is érintheti, igaz olcsó piac lévén ez arányaiban jellemzően kisebb százalékot jelent.

A Layoffs. fyi adatbázisa szerint a budapesti Bitrise-nál is volt egy 14 százalékos leépítés, amivel kapcsolatban a cég a Forbesnak elmondta: munkatársai 14 százalékát kellett elengednie, miután úgy látta, hogy az egy főre jutó bevétel aránya felborult az Excelben. Hasonló lépésre kényszerült a Shapr3D is, akiknek reagálniuk kellett arra, hogy a következő két év jelentősen máshogy nézhet ki a megelőző két évnél.

Forrásunk szerint csütörtökön az online csalás megelőző fintech startupnál, a SEON-nál is elbocsátották a munkatársak 20 százalékát, míg pár napja érkezett a hír, hogy a cég felvásárolja a Complytron nevű pénzügyi bűnözés felderítésére, és törvényi megfelelőségre szakosodott céget. Batiz a SEON esetében megjegyzi: ők extrém szinten kezdtek el növekedni, brutális mennyiségű embert vettek fel, de a piacon most elindult egy racionalizáció, ami mentén magyarázni lehet a lépést.

Source

Most Popular

Ezekkel az újdonságokkal tarolhat az iPhone 16 Pro

Egy neves elemző szerint a nagyobb kijelző és a periszkópkamera lesz a két nagy újdonság. Míg az iPhone 15 modellekhez új...

Apple Watch-a mentette meg egy nő életét

Az okosórákon elérhető esésészlelés funkciónak köszönheti egy nő az életét. A kezén lévő Apple Watch ugyanis még időben riasztotta a segélyhívót.   Számos módon...

ITB Today 05/19: Itt az adat, hol az adat?

Itt az adat, hol az adat? Mind több vállalat hallja és tudja, hogy kezdenie kellene valamit a nála felgyűlt vagy a külső forrásokból egyre könnyebben...

ChatGPT alkalmazást indít iOS-re az OpenAI

Az OpenAI egy olyan iOS-alkalmazást jelentett be, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy útközben is hozzáférjenek a vállalat népszerű AI chatbotjához. Ígéretük szerint...

Recent Comments