Külső, kijelző, üzemidő
Magyarországon nyitotta meg első európai üzletét a Realme, és mi is megjelentünk a budapesti Lurdy Ház földszintjén, hogy részt vegyünk a nyitóeseményen, jó pár száz lelkes vásárlóval egyetemben. Mindjárt szemügyre is vettük, milyen termékeket szán a márka a régióba: ár/érték bajnok telefonok, olcsó táblagépek, vezetékes-vezetékmentes fülesek, tévék, laptopok, okosotthon eszközök és órák szerepelnek a kínálatban. Egyértelmű, hogy a BBK-s márka nem mobilgyártóként, hanem kütyü ökoszisztéma (kütyüszisztéma?) brandként pozicionálja magát, és igazából csak a felvehető és guruló ketyerék hiányoznak, hogy az egyre dráguló Xiaominak életstílus műfajban teljes konkurenciát állítson.
A Realme persze jó pár évvel fiatalabb márka, és idézőjeles okosóra vonalon is a szárnyait bontogatja – az első Watch kifejezetten felejthető lett és a kerek, AMOLED-es Watch S Pro is belefutott pár kezdeti hibába, ám ehhez kellemesen alacsony ár társult. Mivel a boltnyitón kaptunk egyet a tavalyi Watch 2 Próból, és úgyis ideje volt néhány kört futnom a hegyekben, jelentkeztem az almás órára hasonlító kütyü tesztjére. A „pro” jelzőt viszont kapásból idézőjelbe is teszem, mert professzionálisnak az 1,75”-es TFT panellel szerelt kütyüt senki ne merje hívni, cserébe 26 ezer forintért kifejezetten baráti áron lehet hozzájutni.
Nem várható el ennyiért AMOLED technológia, de szerintem kapásból megéri ilyesmire egy picit gyűjteni, mert szemből a kézi maximális fényerő még jól látható tartalmakat kínál, oldalról viszont sokkal nehezebb bármit leolvasni a Watch 2-ről becsillanó, éles fényben. Az is igaz viszont, hogy 40 grammon a kütyü férfi-női csuklón egyaránt kényelmesen viselhető és a 22 mm-es szíj is jól illeszkedik, stabil csattal. Mindenesetre, ha már igény van GPS-re, háromtengelyes gyorsulásmérőre vagy optikai pulzoximéterre, amit a cucc teljesít, nem nagy tétel még pár szenzorra és fejlettebb sport adatbázisra beruházni, nevezett OLED panellel.
A Realme ugyanis egészség háttérrendszerben még elég kezdetleges, plusz hiányzik a komolyabb adatgyűjtéshez az iránytű, a barometrikus magasságmérő, a vérnyomásmérő, az EKG vagy a stresszmérés. Zenei oldalról a tárhely maradt ki (a telefon lejátszója kezelhető), kommunikációs oldalról pedig a mikrofon, a hangszóró akár csipogással, a WiFi és az eSIM. A Watch 2 Pro legfeljebb Bluetooth 5.0 protokollon kommunikál androidos vagy iOS-es eszközzel – azon belül is a Realme Link alkalmazással, amely szintén fapados, ha egy Garmin Connect vagy Apple Watch ökoszisztémával vetjük össze.
No, de előre szaladtam, mert bár a használatba vétel telefonos beüzemeléssel indul (de magyar nyelv nélkül), azért csak a külső ezen az oldalon a lényeg, és a 320 x 385 pixeles panel élességére nem lehet panasz. A 30 fps-en futó rendszer darabos mozgására és késlekedésére már inkább – a Watch S Pro valamivel, a drágább okosórák szintekkel fürgébben operálnak. Viszont az ujjhúzós műveleteket mindig beveszi a rendszer és az oldalsó gombot is könnyű kezelni. A javarészt műanyag konstrukció rendben (nem tudtam eldönteni, hogy a keret fémből van-e), viszont IP68 védelemmel az úszásról le kell mondani – az izzadsággal és a trópusi esővel nem lesz gond.
Az óra egyébként hosszan kiterítve foglal helyet a szokásos sárga pakkban, Qi szabvány helyett mágneses és két érintkezős töltőbölcsővel, amely az órával szemben kerek, és kell egy kis játék ráhelyezve, hogy az energiaátvitel meginduljon. Apropó telep: a Realme a 390 mAh-s egységhez kéthetes működést ígér vegyes használattal és folyamatos pulzusméréssel. Én viszont heti két GPS edzést és egy konditermit közbe iktatva 8-10 napra saccolnám a még mindig igen kellemes töltésrátát, főleg a teljes értékű, naponta etetendő okosórák viszonylatában.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!