Megjelenés
Az Apple márkastratégiájának szerves része, hogy óriási felhajtást generál termékei körül, legyen szó telefonról, tabletről vagy éppen notebookról. Mind az éves termékbejelentés, mind a bolti start kultikus esemény, piros betűs ünnep a márka kedvelőinek körében. Ma azt vizsgáljuk meg, hogy a legújabb MacBook Pro Retina kijelzős változatánál milyen viszonyban van egymással a termék füstje és lángja. Nyilván sokan hallottak arról, hogy az idén júniusban bemutatott MacBook Pro csúcsmodellje brutális, 2880×1800 pixeles, ráadásul IPS paneles kijelzőt kapott, ami ráadásul nem 21 vagy 17, hanem csupán 15,4 hüvelykes (16:10 oldalaránnyal).
Eme áll-leejtő paraméter mellett szinte eltörpülnek bizonyos részletek, melyek pedig legalább olyan hihetetlenek, mint a kijelző. A retinás MacBook Pro mindössze 18 milliméter vastag és alig több mint két kilogrammot nyom, pedig belsejében négymagos Core i7, felső középkategóriás GeForce GT 650M és dupla ventilátoros hűtés van, ráadásként befért még egy 95 wattórás akku is. Hogy mindenek legyen elég hely, az optikai meghajtót elhagyták, ami elég merész húzás, de szerintünk logikus lépés még egy 15,4 hüvelykes laptopnál is. Az optikai lemezek elvesztésénél szerintünk fájóbb pont a kis kapacitású háttértár: a 256 GB-os SSD ugyan gyors, de hamar szűkössé válhat, és akkor kereshetünk külső tárolót, vagy vehetünk nagyobb SSD-t aranyáron. Perifériákat két USB 3.0 mellett két Thunderbolt aljzatra köthetünk, ezen felül még egy HDMI és hangkimenet van, az Ethernet, FireWire és többi monitorkimenet csak átalakítóval érhető el, és – az Apple kellemetlen szokásához híven – ezeket csak külön, borsos áron vásárolhatjuk meg.
Mint a legtöbb Apple termék, a Retina kijelzős MacBook Pro is felettébb esztétikus, lényegében a korábbi MacBook Pro lekerekített, minimalista formavilágát ötvözték a MacBook Air vékonyságával; az eredmény egyszerűen fogalmazva pompás lett. Az alumínium unibody ház ebben a méretben is hihetetlenül merev, és ugyanez igaz a fedélre és a billentyűzet alapjára is. A széles, hagyományosan egybeszabott zsanér pompásan jár, a kijelzőnek csak annyi holtjátéka van, amennyire egy céltáblába vágott dobókés remeg. Egyetlen dolog, amibe bele lehet kötni, az a fényes kijelző, bár az Apple szerencsére valamiféle tükröződéscsökkentő réteget használ, így a MacBook Pro Retina csodája valamivel jobb a fényes konkurenseknél, ráadásul a tükör elrejti a fekete keretet. Szintén sötét a hagyományosan szigetes és világító billentyűzet, ami alatt a szokásos, óriási csuklótámaszban óriási touchpad terpeszkedik.
Megfelelően pici fejű csavarhúzó (T5 Torx) híján nem tudtuk szétszedni a gépet, de megtették ezt helyettünk az iFixit szakemberei. A MacBook Pro belseje legalább olyan letisztult, mint a külseje. A dupla hűtés közötte a memória két sorával, a gép elejében a hat akkumulátorcella, oldalt pedig a két hangszóró szép szimmetriát alkot, ezt csak a bal hűtés melletti Wi-Fi modul és az SSD töri meg. A két hűtőmodul össze van kapcsolva, mindkettő hűti a CPU-t és a GPU-t is, ventilátoraik pedig aszimmetrikus lapátokat kaptak, hogy zajuk szélesebb frekvenciatartományon oszoljon szét, így kevésbé tűnik hangosnak. A friss levegő a zsanér tövében, középen érkezik be, és kétoldalt távozik a hűtőkön.
Forrás: iFixit.com
Itt meg kell említeni néhány ordas hibát – vagy éppen jól megfontolt stratégiai húzást – amit egy átlagfelhasználóknak szánt MacBookon vagy MacBook Airen meg lehet bocsátani, de a Prónál szerintünk nem. A CPU és a memória fix, bővíteni csak megrendeléskor lehet, természetesen a reálishoz képest gigászi felárért. Az iFixit szerint maga a Retina panel, és az akku is annyira erősen bele van gyógyítva a házba (ragasztva), hogy meghibásodásuk esetén elég nehéz lesz cserélni őket. Pedig pár év mobil használat után borítékolható az akku fáradása, a kijelző pedig a notebookok legsérülékenyebb alkatrésze.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
