Home Macbook Kipróbáltuk: MacBook Pro 13" 2011

Kipróbáltuk: MacBook Pro 13″ 2011

Február végén csendben frissítette a MacBook Prókat az Apple, ebből a generációból kaptuk meg tesztelésre a 13 hüvelykes modell 2,7 GHz-es processzorral szerelt verzióját. A különösebb ceremónia nélkül megújított notebookok egyik legnagyobb újdonsága a Thunderbolt csatlakozó, amely roppant ígéretes technológia – csak még nincs mit rácsatlakoztatni, a szabványt támogató perifériák még nem jelentek meg a piacon. A másik nagy újdonság, hogy az új gépek már a Sandy Bridge processzorokra épülnek, vagyis az Arrandale-generáció kihagyása után a legkisebb Prók is a legutolsó generációs Intel lapkákat használják, annak minden pozitív és negatív következményével, ahogy ezt látni fogjuk. Az Intel-Apple barátság pár hűvös negyedév után újra felmelegedni látszik, az almások minden más gyártó előtt kaptak volumenben a javított, B3 steppinggű Cougar Point  chipsetből.

Fémes külső

Az újságíró akkor van a legnehezebb helyzetben, ha a MacBook Prók külsejéről akar írni modellváltáskor – az előző generációhoz képest ugyanis szó szerint semmi nem változott, csupán a DisplayPort képernyőt ábrázoló ikonja változott a Thunderbolt csatlakozót jelző kis villámra. Ettől eltekintve minden maradt a régiben: a kijelző továbbra is rendkívül jó képet ad, amiből azonban sokat levon az csillogó bevonattal ellátott üveg, ehhez a mérethez pedig nem is lehet kérni a matt kijelzőt. Napfényes időben a kép gyakorlatilag eltűnik még zárt térben is, függetlenül attól, hogy merre fordítjuk a kijelzőt. Erre érdemes figyelmet fordítani a vásárláskor, a MacBook Pro rendelkezik a piacon az egyik legjobban tükröződő kijelzővel. Cserébe valóban döbbenetesen jó képet kapunk, a megjelenítés kontrasztos, nagyon éles, a színek pedig látványosan vibrálóak. A betekintési szög az átlagosnál jobb, az IPS-panelekét azonban nem éri el.

1

A billentyűzet pontosan ugyanaz maradt, mint az előző generációkban 2008 óta: a szigetszerűen különálló gombokat jó használni, nyomáspontjuk, visszajelzésük nagyon jó, még hosszú szövegek gépelése sem fárasztó. Az állítható erősségű háttérvilágítás sokat segít sötétben, kár, hogy a fény nagy része a billentyűk mellett zavaróan szivárog – ebből a szempontból a faék egyszerűségű  ThinkLight megvilágítás nekünk jobban tetszik. Érdemes megemlíteni, hogy az előző generációk billentyűzete hajlamos volt a gyors fényesedésre, ez várhatóan ebben a verzióban is így maradt.

A touchpad hatalmas üveg, amely kopásra nem hajlamos – a finoman érdes felület inkább a mutatóujjunkról fogja eltávolítani az ujjlenyomatot. Az érintőfelület jól demonstrálja, hogy miért érdemes sokat dolgozni a hardver és szoftver integrációján: a többujjas gesztusok és a görgetés is hihetetlenül finom – Mac OS X alatt. Windows alatt használva azonban pont olyan, mint az összes többi “mezei” laptopon: szögletes, akadozik, mintha a szoftver nem birkózna meg a feladattal. Látszik tehát, hogy Cupertinóban erre továbbra is nagy figyelmet fordítanak, a Windowshoz szokott felhasználó lenyűgözése nem is marad el. Az Apple operációs rendszerére sok mindent rá lehet mondani, de az apró részletekben tetten érhető kifinomultságban egyelőre ez a rendszer tartja a csúcsot.

1

Az építési minőség továbbra is első osztályú, az egy darabból kifaragott alumínium kasztninak köszönhetően pedig hihetetlenül szilárd is a MacBook Pro. A ház a külső behatásokkal szemben jól védekezik, az általunk használt tesztgépen egyetlen karcolás sem volt, a normális igénybevétel mellett valószínűleg hosszú ideig szép marad. Az érme másik oldala, hogy a gép kifejezetten súlyos, tömege 2 kilogramm fölött van, míg például a 14″-es ThinkPad Edge E420s 1,8 kiló alatt tud maradni.

De mi hajtja?

Hatalmas teljesítménybeli ugrást hozott a kisebbik MacBook Pro számára a február végi frissítés, az Apple döntése alapján ugyanis a kisebb Prók teljesen kihagyták az előző generációs Intel architektúrát, és a Penryn generációs processzorokról rögtön a Sandy Bridge lapkákra váltottak. A döntés hátterében jó adag vállalati politika és bizonyos mennyiségű műszaki megfontolás is sejthető, a Penryn processzorok voltak ugyanis az utolsók, amelyekhez az NVIDIA lapkakészletet gyárthatott, az Arrandale a zöldek nem tudtak licencet szerezni. A gordiuszi csomót az Apple úgy vágta át, hogy megtartották a Penrynt, az NVIDIA pedig készített egy új, még nagyobb grafikus teljesítménnyel rendelkező chipkészletet, amely 320M néven csak az Apple gépeibe került bele (nem tévesztendő össze a GT 320M-mel, amely diszkrét GPU). Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a kisebb gépekbe is lett volna lehetőség beépíteni a gyorsabb processzorokat és a diszkrét grafikát az optikai egység rovására, ezt az opciót azonban az Apple nem vállalta be.

A Penryn architektúra elavultságát jól mutatja, hogy normális felhasználást mutató tesztekben nem ritka a kétszeresnél nagyobb gyorsulás sem. Az előző generációs, 2,26 GHz-es processzorral szerelt 13-as MacBook Próhoz viszonyítva például az Adobe Photoshop Retouch Artists tesztjében 2,4-szeres gyorsulás mérhető (Mac OS X alatt), míg a Cinebench R10 egymagos teljesítményt mérő tesztjében 1,8-szoros teljesítménykülönbség adódik. A két architektúra közötti különbség hatalmas – a váltásra már hatalmas szüksége volt a cupertinói kis gépnek.

1

A 2011-es modellekbe azonban már bekerült az Intel legújabb és legmodernebb processzora és a bele integrált grafika, cserébe az Apple lemondott az NVIDIA vagy AMD GPU használatáról. Az eszi-nem-eszi politika eredményeképpen a grafikus teljesítmény területén jelentős visszalépésről beszélhetünk, cserébe a processzor sokkal gyorsabb. Szerencsére nem ez a helyzet az akár csak kicsivel nagyobb, 14 hüvelykes laptopok esetében, ott már a könnyű és vékony kategóriában is megjelentek a diszkrét grafikával (is) rendelkező gépek, a kapcsolható GPU-knak köszönhetően pedig még javult is valamennyit az akkus üzemidő a csak diszkrét megoldással rendelkező elődökhöz képest.

Az érem másik oldalát nézve azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a Penryn-alapú lapkákkal már nem lehetett kiszolgálni a felhasználók teljesítményigényét, így nem volt alternatívája a Sandy Bridge processzorok beépítésének. A döntés drámai élét csökkenti, hogy az Intel új, HD 3000 grafikus magja már szinte hozza az előző generációs NVIDIA integrált grafika színvonalát, így a visszalépés számottevő, de nem kritikus: a teljesítménykülönbség 10-30 százalék az előző generációs gép javára. Tapasztalataink szerint belépő szintű játékra a gép alkalmas Windows alatt, a Macen futó játékokhoz (Portal 1-2, Civilization V, World of Warcraft) pedig elegendő. Kérdés természetesen, hogy ha a MacBook Pro teljesítménye éppen csak eléri a játszhatóság határát, akkor mi lesz mondjuk másfél év múlva – szinte félmilliós beruházással elvárható lenne egy kicsit komolyabb jövőbiztosság ezen a területen.

Büntető processzor

A MacBook Próba belekerült a Sandy Bridge legnagyobb újdonsága is, a Quick Sync videokonvertáló áramkör, amely szabályosan állva hagyta az AMD és az NVIDIA GPU-kat használó megoldásokat és természetesen köröket vert a csak processzormagokat használó konverzióra. Sajnos az Intel megoldását az OS X-re írt programok még nem támogatják (egyedül a Facetime HD használja ki), várhatóan a következő hónapokban a legtöbb felhasználói program megkapja azonban a támogatást. A megoldás különösen a professzionális videofeldolgozó programokban képes jelentős gyorsulást okozni, kérdéses azonban, hogy a meglehetősen fix inteles konvertáló algoritmus elég jó minőséget szolgáltat-e a profiknak.

Windowsos tesztünkben az IT Crowd pilotját konvertáltuk a Cyberlink MediaEspresso segítségével okostelefonon fogyasztható formába, a feladat csak az i7-es Intel lapka processzormagjait használva 5:39 alatt fejeződött be, a Quick Sync-et aktiválva azonban 3:19 alatt végzett a rendszer – ami azt jelenti, hogy a technológia 2 perc 20 másodpercet vert a jelenleg kapható leggyorsabb kétmagos mobil processzorra – lassabb processzorokat használva a teljesítménykülönbség még látványosabb lesz.

1

Itt érdemes megjegyezni, hogy valamiért Windows alatt még teljes terhelés mellett sem aktiválódik a Turbo Boost, a processzor órajele semmilyen feladat alatt nem gyorsult a nominális 2,7 GHz fölé. Ennek szabályozása a firmware feladata, így valószínűleg onnan tiltotta le az Apple a túlzott száguldást. Az Anandtech beszámolója szerint viszont OS X alatt működik a Turbo Boost, az egyetlen magot kihajtó feladatok esetén így a processzor akár 3,4 gigahertzen is pöröghet.

Ahogy a MacBook háza nem módosult sokat, úgy nem csökkent a melegedésre való hajlam sem. A 45-ről 32 nanométeres gyártástechnológiára történő váltás mit sem változtatott azon, hogy komolyabb használat mellett a notebook alja kellemetlenül felmelegszik, így ilyen munka mellett lehetetlen az ölben tartani. Terhelés alatt az aktív hűtés is magasabb fokozatra kapcsol, a ventilátor hangja pedig képes egy nagyobb szobát is megtölteni.

Hordozni pont jó – lenne

A régi 12 hüvelykes PowerBook Amerikában sokáig a könnyen hordozható ám erős notebook megtestesítője volt, ezt a vonalat élesztette újjá később a 13-as MacBook Pro is, a hivatásos felhasználók legnagyobb örömére. Időközben kiderült azonban, hogy az Apple tud jobbat. Az ősszel bemutatott legújabb 11-es MacBook Air ugyanis sokkal könnyebb, vékonyabb, hosszabb akkus üzemidővel bír, mint a 13-as Pro, miközben számottevően olcsóbb is. A házon belüli csata eldöntése nem egyszerű, a 11-es és 13-as Air, illetve a MacBook Pro nem különbözik annyira, hogy ne legyen átjárás a termékek között.

1

A Pro processzorteljesítményben nyilván jóval előrébb jár, mint a még mindig Penryn lapkákat tartalmazó kisebb testvérei, ezért azonban nagy árat kell fizetni, mind a szó szoros értelmében, mind pedig a gépek tömegét tekintve. Az árkülönbség a két sorozat között számottevő, a 11 hüvelykes MacBook Air 290 ezer forint alatt megkapható, a kis Próért azonban minimum 340 ezer forintot kell leszurkolni (i5-ös verzió). Tömegben még durvább a különbség, a kis Air hajszállal haladja meg az 1 kilót, míg a 13-as Pro két kilogramm fölé kerül a mérlegünk szerint. Ez azt jelenti, hogy míg az Air minden probléma nélkül nálunk lehet akár egész nap, a legkisebb Pro már kilóg a könnyen hordozható kategóriából. Az akkus üzemidő sem segíti a kérdés eldöntését, OS X alatt mindegyik gép képes 7 órát meghaladó üzemidőre minimális processzorteljesítményt használva – azonban elmarad az előző generációs Pro 10 órát súroló hasonló üzemidejétől.

A végső választást tovább bonyolítja, hogy míg a MacBook Pro alapfelszereltségben továbbra is mechanikus merevlemezzel érkezik, az Airekben már SSD teljesít szolgálatot – szériában. Ez azt jelenti, hogy bizonyos munkák esetében a MacBook Pro CPU-előnye teljesen eltűnik, az Air viszont konzisztensen jól teljesít szélsebes háttértárolójának köszönhetően. Amennyiben muszáj választani, akkor CPU-intenzív, de grafikusan nem igényes feladatokra a Pro a helyes választás, míg sok helyváltoztatással, gyaloglással, gépeléssel, alacsony gépigénnyel rendelkező munkára inkább az Airt választanánk. A grafikára visszatérve, játékokban a legkisebb Air is hozza a 13-as Pro teljesítményének 90 százalékát, ami jól jelzi a drágább rendszer “alultápláltságát”.

Konklúzió

A MacBook Prók nem véletlenül váltak a hivatásos felhasználók egyik kedvenc gépévé, az Apple mindig odafigyelt, hogy meggyőző teljesítményű, jól kiegyensúlyozott gépeket alkosson, amelyek a megcélzott vevőkör minden kihívásával szembe tudnak nézni. Nem csoda, hogy a felhasználók és a márka rajongói nagy lelkesedéssel fogadták, amikor ezt a filozófiát az Apple a 13 hüvelykes szegmensbe is újra levitte, ahol elsősorban átütő grafikus teljesítményükkel alkottak újat a MacBook Prók. A sikersorozat azonban az Intel törekvésein megbicsaklott, a processzorokba beépült a középszerű grafikus mag, az Apple pedig ebben a méretben nem pakolt mellé gyorsabb diszkrét megoldást.

A MacBook Pro hagyományos előnye, a minden körülmények között kiemelkedő teljesítmény az Intel grafikának és a HDD-nek köszönhetően elolvadt, a kis Prókban csupán a processzor alakít kiemelkedőt. Ezzel véleményünk szerint pontosan a prémium MacBookok értelme kérdőjeleződött meg, ahogy a hordozhatóság, kiegyensúlyozott teljesítmény és ár tekintetében is rosszabb választ adnak, mint akár a MacBook Airek, akár nagyobb testvéreik.

Most Popular

Samsung Galaxy felület kipróbálása iPhone-on, egyszerűen | Techwok

Ha valaki folyamatosan olvas minket, bizonyára belefutott már néhány olyan cikkbe, amelyben régi játékok, és különféle operációs rendszerek (például DOS, Windows 98, BeOS stb.) böngészőben történő kipróbálásáról...

Hangra induló mini hangrögzítő és Voice Memo applikáció az Apple-től

Ebben a cikkben bemutatunk egy méltán kedvelt hangrögzítő vagy mini diktafon eszközt, és az Apple szintén népszerű Voice Memo alkalmazását. Bár...

Így nézett ki az első Apple 1 számítógép, ami idén 45 éves

Az Apple I vagy Apple 1 személyi számítógépet 1976-ban kezdték el árusítani, 666,66 dollárért lehetett megvásárolni. Bár nagyon kezdetleges volt, egy montitort és egy billentyűzetet...

Az iPhone-felhasználók 90 százaléka frissített eddig iOS 14-re

Az Apple hivatalos számokat nem közölt, de a Mixpanel szerint nagyjából a felhasználók 90 százaléka frissített már. Frissítések terén sosem állt rosszul az Apple és...

Recent Comments